Asszertív kommunikáció

Némelyikünk ismeri, s eszerint is viselkedik, némelyikünk pedig nem igazán tudja, mit is takar a fogalom. Az asszertív viselkedés voltaképp nem más, mint hogy úgy tudjuk érvényesíteni az érdekeinket, hogy mindeközben a másik fél szempontjait is szem előtt tartjuk. Igazán asszertívek azonban akkor leszünk, ha mindezt magabiztosan, indulatmentesen, mégis kellő empátiával, s lehetőség szerint konstruktívan tudjuk megtenni.

A cél végső soron nem más, mint konfliktusaink megoldása, melynek nem meglepő módon elengedhetetlen feltétele mind a saját, mind a másik fél céljainak minél pontosabb ismerete. Először tehát tegyük fel magunknak a kérdést, hogy mit szeretnénk elérni, s máris jöhet a másik fél igényeinek feltérképezése.

Az asszertivitás talaján kiemelt pontot képez az egyenes közlés, és a nemet mondás képessége. Asszertíven kommunikálunk, ha bátran kifejezzük nemcsak a véleményünket, hanem az érzéseinket is, ha merünk kérni, kérdezni, pontosítani, vagy akár még hibázni is. Ha meg merjük engedni magunknak, hogy ha úgy tetszik, akkor a háttérben maradva azt mondjuk: “nem tudom”, vagy hogy: „ezt még szeretném átgondolni”. Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát, – így nem fogjuk megbánni, ha őszintén, egyértelműen, nem kertelve fejezzük ki igényeinket, gondolatainkat vagy az érzéseinket.

Persze a „nemet mondás” sem olyan egyszerű, mint azt elsőre gondolnánk. Sőt. A másik felet meg nem bántva, finoman, mégis egyértelműen nemet mondani talán mindennél nehezebb.

 A tévhitek eloszlatása végett az asszertív viselkedés nem azonos sem az agresszív, sem a passzív viselkedéssel. Nemcsak az indulatmentesség különbözteti meg a gyakran személyeskedésben is megnyilvánuló agresszív viselkedéstől, hanem az is, hogy itt a konfliktus megoldása helyett a dominancia fenntartása a cél még azon az áron is, hogy a másikat megbántjuk. Fő melegágya az agresszió hatékonyságában való megrögzött hit, valamint az agresszív viselkedésre való feljogosítottság képzete.

Bár az agresszív és a passzív viselkedés két végletet képeznek, mégis mindössze egyetlen hajszál választja el őket egymástól. A passzív embert csekély önbizalma miatt szüntelenül a tehetetlenség és az inkompetencia érzése kínozza, éppen emiatt mindig mások véleményével foglalkozik. Szinte soha nem áll ki magáért, tökéletességre való törekvése pedig a teljesítmény- és konfliktushelyzetek elkerülésébe torkollik. A folyamatosan gyűlő sérelmek miatti feszültség azonban a környezet számára is érthetetlen módon a legváratlanabb helyzetekben törhet a felszínre.

Az asszertív kommunikáció számos előnye közé sorolandó, hogy elsajátításával és alkalmazásával az önértékelés megnő, ezzel szemben csökken a szorongás és a stressz, ami végső soron harmonikusabbá teheti mindennapjainkat. Elsajátítása egyéni és csoportos tréningek keretében egyaránt történhet.