Konfliktuskezelés

Mindennapi konfliktusaink gyűrűjében

Életünk telis-tele van konfliktusokkal, melyekkel így vagy úgy, de nap mint nap meg kell birkóznunk. Hogy miképpen tesszük ezt, az döntően két tényezőn múlik: egyrészt, hogy mennyire fontosak számunkra önös érdekeink, másrészt, hogy mennyire vagyunk hajlandók az együttműködésre.

Bizony nem könnyű egy-egy konfliktushelyzetben mindkét fél érdekeit egyaránt szem előtt tartani, így ennek mentén többféle stratégiával is kooperálhatunk.

Az egyik végletként számon tartott versengő stratégiánál egyetlen és kizárólagos célként saját érdekünk érvényesítése, a mindenáron elérendő győzelem lebeg a szemünk előtt. Az ellentmondást nem tűrő önérvényesítéssel azonban igencsak könnyen eljuthatunk odáig, hogy környezetünk ötleteinkre bőszen bólogatva előbb-utóbb mindent ránk hagy, s közben személyes kapcsolataink szinte észrevétlenül megromlanak.

Nem mondható persze kockázatmentesnek a másik fél érdekeinek totális és feltétel nélküli elfogadásán alapuló alkalmazkodó stratégia sem. Mivel gyakorta nagylelkűség, vagy önfeláldozás formájában jelenik meg, személyes kapcsolatainkat nem veszélyezteti, ám önbecsülésünk annál nagyobb csorbát szenvedhet. Egy idő után úgy érezhetjük, hogy egyáltalán nem számítunk, hogy a mi véleményünket soha senki nem veszi figyelembe.

De akkor mi lenne a megoldás? Nos leginkább a mindkét fél számára tökéletesen kielégítő megoldás megtalálása, ami leginkább a problémamegoldó stratégiával érhető el. Nem titok azonban, hogy a konfliktus valódi okainak feltárása, de pláne annak minden elképzelést kielégítő, kreatív orvoslása időt és energiát igényel, hosszú távon azonban mindenképpen megéri rászánni mindkettőt. 

Fentiek hiányában köztes megoldásként kompromisszumok keresésére is adhatjuk a fejünket, s megcélozhatjuk a mindkét fél számára legalább részben kielégítő megoldást. A folytonos kompromisszumkereső magatartás azonban könnyen alááshatja az eredeti egyéni céljainkat, melynek eredményeként végül mégis keserű szájízzel távozunk a „tárgyalóasztal” mellől úgy érezve, hogy „nem egészen ezt akartuk”.

A sort ötödik stratégiaként a sokszor legegyszerűbbnek tűnő, s éppen emiatt sokunk által gyakran alkalmazott elkerülő „konfliktuskezelés” zárja. Mivel itt tulajdonképpen nem történik más, minthogy tudatosan kerüljük a konfliktusos szituációkat, s halogatjuk a döntéseinket, végül sem a saját, sem másik fél érdekei nem kerülnek említésre. Energiánk, időnk drága, így apró-cseprő konfliktusok esetén az elkerülés akár kifizetődő is lehet, ám a döntés halogatásával az eleinte csekélynek tűnő probléma idővel komollyá válhat, s mindeközben megint csak sérül az önbecsülésünk is. „Ha ott és akkor lett volna bátorságom hamarabb a tettek mezejére lépni, akkor minden másképpen történt volna” – korholhatjuk végül magunkat.

A maga előnyeivel és hátrányaival együtt mindegyik stratégiának megvan a létjogosultsága, egyszer az egyik vezet eredményre, másszor pedig a másik. Ebből adódóan a mindenkori helyzettől függően bármelyikre szükségünk lehet.

Nem mindig könnyű azonban a mindenkori helyzetben alkalmazandó leghatékonyabb stratégiát megtalálni, s bizony a kevéssé használt, elsőre idegennek tűnő konfliktuskezelési stratégia is fejlesztésre szorulhat. A konfliktushelyzetek megoldásához, a konfliktuskezelési készség fejlesztéséhez nyújt személyre szabott támogatást a konfliktuskezelési tréning akár egyéni tanácsadás, akár csoportos tréning keretében.