A pánikzavarról kicsit másképp: van szerencsém bemutatkozni: a nevem Mr. Pánik
„Megyek az utcán, mint bármikor máskor. Éppen munkába. Gyönyörűen süt a nap. Hirtelen rosszul érzem magam. Nem értem, az előbb még semmi bajom nem volt. Most meg mintha zsibbadna a karom. Szinte teljesen kifutott a vér az ujjaimból. Alig tudom mozgatni őket. És ez a szívdobogás…, össze-vissza, mintha ki is hagyna néha. Nem tudom koordinálni a mozgásomat. Mintha nem is én magam lennék. Lehet, hogy el fogok ájulni? Ez biztosan annak az előjele. Tutira elájulok mindjárt. Mondjuk még nem ájultam el soha. De most el fogok. Biztosan. És akkor mi lesz? Egyedül vagyok. Teljesen ki leszek szolgáltatva minden járókelőnek…
Komolyan, ez egyre rosszabb. Már az egész lábam zsibbad. Szó szerint kivert víz. Úristen, biztosan látják rajtam. Egy sarok, még egy, jaj, már nem vagyok messze a villamosmegállótól, csak odáig érjek el. Sietősre fogom. Közben próbálok mélyeket lélegezni, hátha az segít. De nem segít… mintha már levegőt sem kapnék. Ott egy pad, talán, ha leülök, akkor elmúlik. Megvárom a villamost…ott ülve…vagy a következőt. Addig remélem, elmúlik. El kell múlnia. El kell múlnia… „
Embert kívánó a fenti pánikrohammal akár csak egyszer is szembenézni. És bizony egy ilyenbe vagy hasonlóba bárki bármikor bárhol belefuthat. Persze valójában ezt csak az hiszi el, aki már legalább egyszer átélte. Bizony többen vannak ők, mint gondolnánk.
De milyen is ő, Mr. Pánik? Százarcú és kegyetlen. Nem engedi, hogy élvezzük a percet, a mozit vagy a színházat. Aggasztó a buszon és a kocsiban. A bevásárlóközpontban vagy éppen az étteremben. De otthon is. Éjszaka. Vagy reggel. Neki mindegy. Jön a semmiből és rombol. Csak bírja ki az ember amíg marad. Ám ő egyre többször jön. Egyre több helyen lep meg. Lassan fogynak a helyek, ahol még nem járt. Végül, nem is oly soká már ki sem lép az ember a lakásból.
Mr. Pánik „igazi macsó”. Kiszámíthatatlan, spontán és lehengerlő. A nemet nem tűri, a női nemet meg egyenesen imádja. Kifejezetten esetei a mindenkinek megfelelni vágyó, minden helyzetben behódoló hölgyek. Mert nincs is jobb táptalaj Mr. Pánik zavartalan kiteljesedéséhez, mint az állandó teljesítménykényszer és a vele járó szorongás. Egyedülálló nők bármilyen életkorban szintén előnyben. De Mr. Pánik igazán kompromisszumkész. Abból főz, ami van. Gyakran éppen a saját személyiségbéli hiányosságait elfedni próbáló élet-vagy házastárs siet mit sem sejtve a segítségére. S naná, hogy ő ezt kihasználja.
Persze nem foghatjuk Mr. Pánik-ra, hogy heteró: ráfanyalodik ő a nők mellett a férfiakra is. Ambivalens és domináns: jól tudjuk, hogy nem kellene félni tőle, s mégis ő az úr a „házban”.
Legalábbis egy ideig. Amíg nem kezdünk el „harcolni” ellene.
Mr. Pánik a mindennapokban
A mi Pánikunknak lételeme a szórakozás. Perverz módon a legjobban akkor szórakozik, ha mi erre éppen miatta képtelek vagyunk. A mozi vagy a színház tökéletes színtere ezen játéknak. Sötétség, sor közepe, mindkét oldalon emberek sora. Tömeg. Megy a film. Épp csak elkezdődött. Nehéz úgy filmet nézni, ha az ember rosszul van. Meg akkor is, ha még csak aggódik ezen. De tényleg, mi lesz, ha most rosszul leszek? – aggódunk magunkban. Akkor fel kell kapcsolni a villanyt. S azt mindenki észreveszi. Milyen kínos. Mit csináljunk? Gyorsan bekapunk egy rágót. Az leköti a figyelmet. Vagy egy szőlőcukrot. Az gyorsan felszívódik. Legközelebb csakis a szélső ülésre veszünk jegyet. Onnan ki lehet menni, ha mosdó kell. Aztán egyszer csak egyáltalán nem megyünk moziba. Minek. Nem ér az ennyit nekünk. Jó lesz a tévé is szórakozásnak. Némi csúszással ott is bemutatnak mindent. Színházjegyet venni meg amúgy is kész tortúra. Á, kell a fenének ez a macera. És mellé még jól sem érezzük magunkat. Maradunk inkább otthon.
Mr. Pánik emellett igazi adrenalinfüggő. Mi is lehetne jobb helyszín a számára, mint egy előadás – amit persze nekünk kellene megtartani. Már jóval előtte csak a megszólalás gondolatától remeg az ember lába. Vagy éppen izzad a tenyere. Netán mindkettő. Aztán meg a hangja, csak hogy ő se maradjon ki semmiből. És már megint a szokásos szívdobogás. A vége aztán az, hogy lemondjuk az előadást. Amúgy sem tudnánk megcsinálni. Az egész egy merő kudarc lenne. Legjobb, ha beteget jelentünk. Akkor nem kell magyarázkodni. És Mr. Pánik megint csak győz. Egy újabb csatában. Velünk szemben.
Most már jöhet az utca. Az utazás. Amit Mr. Pánik minden formában szeret. Repülés a trópusokra, vagy dugó a belvárosban. Neki mindegy. A villamosnál csak a metró izgalmasabb. Onnan, lentről, a mélyből egészen kacifántos a feljutás a fényre, a levegőre. Ez aztán az igazi buli a számára. Eléri, hogy kétségbeesve számolja az ember a megállókat jobbára a kétes biztonságot jelentő első ajtónál, míg odaér a kitűzött célhoz. Vagy éppen fel sem száll a kiszemelt járműre. Elenged egyet. Vagy kettőt. Vagy még többet. Vagy leszáll félúton. Aztán telefonál– ha tud kinek – hogy jöjjön érte. Csak most az egyszer. Mert rosszul van. Képtelen hazajutni. Vagy bárhová máshová. Aztán másnap megint kezdődik elölről a nap és a tortúra. Már, ha valóban kezdődik, és egyáltalán kilépünk az utcára. Csak éppen egy kudarcélménnyel több van a tarsolyunkban. No meg a mi egyetlen Mr. Pánikunk sikerszámláján.
Aztán a nap végén ott az éjszaka, amikor az ember alszik. Akarom mondani aludna. De nem tud. Mert az ördög, mint tudjuk, soha nem alszik. Nos, Mr. Pánik sem. Az ember egyszer csak felriad, hogy nem kap levegőt. Mintha egy másik világba került volna. A szíve meg majd kiugrik a helyéről. Zsibbad a szája, izzad és reszket egyszerre. Ablakot nyit, az hátha segít. De nem. Felkel. De az sem jó. Lehet, hogy most meghalok – tesszük fel a kérdést? Eltelik úgy fél óra. Ahogy jött, úgy megy. De nehogy azt higgyük ám, hogy örökre! Ó Mr. Pánik hűséges. Ő bizony visszatér. Először ritkábban, majd egyre sűrűbben. Éppen ahogy kedve szottyan. Végül már aludni sem merünk. Aztán meg már nem is tudunk. Csak kialvatlan ténfergünk beszűkült életünkben.
Csakhogy kihagyhatjuk a mozit, lemondhatjuk az előadást. Még a bevásárlás is házhoz jön a XXI. század eredményezte online világnak köszönhetően. De aztán végül marad a lakásunk, mint magunk választotta börtön. Mert egyedül már az utcára sem merünk kilépni. Rettegés fog el az egyedülléttől. Először éjjel. Aztán már nappal is. Előbb a munkavégzésre leszünk képtelenek. Végül pedig az életre is.
Mr. Pánik? Vagy mégsem Mr. Pánik?
Meg kell vallani, nemcsak ügyes stratégával, hanem egyben tökéletes maszkmesterrel állunk szemben, aki a leggyakrabban a szívpanaszok valamelyikét ölti magára. Masírozunk is miatta a kardiológiára, s tesszük ezt nagyon is helyesen. Merthogy a pánikban átélt mellkasi szorító érzés tökéletes mása az anginás fájdalomnak. Szívritmuszavar jelmezben már bonyolultabb Mr. Pánikot lefülelni, hiszen ilyen tünetet az organikus elváltozások mellett a kialvatlanság, a stressz, pre-menstruációs állapot, túlzott koffeinfogyasztás vagy magnéziumhiány egyaránt okozhat. Fogyással párosulva okozhatja a tüneteket egy „egyszerű” pajzsmirigy túlműködés is. A szédüléses rosszullétek mögött pedig a vércukorszint ingadozása is állhat. Egy alapos belgyógyászati kivizsgálás tehet csak pontot a kérdésre.
Persze a lehetséges tünetek tárháza kimeríthetetlen: szédüléses, koordinációs zavarként jelentkező tünetekkel a neurológiát sem hagyhatjuk ki. Főleg akkor nem, ha hányás, hányinger, esetleg észlelési furcsaságok is keverednek a tüneti képbe. A légzési problémák mögött ezzel szemben lehet asztma, vagy valamilyen más légzőszervi megbetegedés. Ilyen esetben a pulmonológián kapott differenciáldiagnózis lesz a perdöntő.
Legyen szó bármelyik variációról is, ahhoz, hogy biztosan tudjuk, Mr. Pánikkal van dolgunk, ki kell zárni az összes lehetséges szervi okot! Ennek pedig elengedhetetlen feltétele a mielőbbi alapos szakorvosi kivizsgálás. Mert akár Mr. Pánik a tüneti bűnös, akár nem, a gyorsaság és a célzott kezelés szó szerint fél egészség. Hiszen Mr. Pánikra is igaz, hogy hosszabb távon tényleges egészségkárosodás lehet a vele folytatott játék vége.
Pánik – A soha viszont nem látásra!
Egy dolog biztos: legyen bármilyen is a mi Mr. Pánikunk, önszántából ritkán lép le. Minél hamarabb fordulunk szakemberhez segítségért, annál hamarabb és könnyebben tudjuk őt nyakon csípni.
Kezelése legalább olyan változatos, mint ő maga: alapvetően lehet gyógyszeres, terápiás, vagy egyszerre mindkettő. Kinek mi használ. Függetlenül attól, hogy ki mire esküszik vannak helyzetek, amikor a pirula egyenesen az egyén életét adja vissza. Nemcsak a kémia bűvös hatása miatt, hanem az elme erejénél fogva. Segítségével elhisszük, hogy végre kontrollt gyakorlunk a pánik felett. Legyen így. Segíthetnek a gyógynövénykészítmények, vitaminok, vagy táplálékkiegészítők is. Ezek gyógyszer helyett vagy mellett történő alkalmazását azonban mindenképpen egyeztessük szakorvossal!
Ahhoz azonban, hogy később gyógyszer nélküli teljes életet élhessünk, célzott technikák elsajátítása szükséges. A rossz hír, hogy csodák márpedig nincsenek. Sőt mi több, pszichológusok sem varázspálcával. Aki passzív és megmentésre vár, az menthetetlenül csalódni fog. Mert bizony Mr. Pánikkal mindenkinek magának kell megküzdenie. A jó hír, hogy a terápia mellettünk áll ebben a küzdelemben. Segít elsajátítani a kontroll gyakorlását a testünk, a légzésünk, de főként az automatikus gondolataink – s ezzel Mr. Pánik felett. Megtanulhatjuk átvészelni a vele töltött időt, másképpen szemlélve őt ezáltal. Aztán górcső alá vehető a háttérben lévő alapprobléma. Hiszen valódi és tartós gyógyulás csak valódi okok feltárása után várható. S ez még mindig nem egyenlő a tünetmentességgel. Nem ritkán éppen egy „aha” élményt követő lépés (munkahelyváltás, válás stb.) lesz az, ami miatt Mr. Pánik részben vagy teljesen visszavonulót fúj. Könnyelműség lenne persze azt állítani, hogy a legtöbb élethelyzet könnyedén és gyorsan orvosolható. Ez egyszerűen nem lenne igaz.
Sajnos a dolgunkat bonyolítja, hogy Mr. Pánik ritkán jön egyedül, viszont nagyon könnyen újabb társakra lel. Gyakran jelenik meg gyásszal, egzisztenciális problémákkal karöltve, vagy éppen családi párkapcsolati krízishelyzetek, betegség utóhatásaként. Később, ha már jól belakta magát nálunk barátságot köthet a depresszióval, a generalizált szorongással, fóbiákkal, netán az alkoholizmussal.
Ha már Mr. Pánik ilyen színes egyéniség, miért pont a vele kapcsolatos felfogás ne lenne változatos. Titulálják őt pszichiátriai zavarnak, de betegségnek is. „Pánikbeteg”, hangzik el a rendelőkben nap mint nap diagnózisként. Pedig könnyebben kezelhető őkelme, ha belátjuk, hogy nem más ő, mint egy nem valós veszélyhelyzetre adott jókora félelmi válasz. Mi teremtjük. Mi tápláljuk. Nézzünk hát szembe vele akkor, amikor ott van, s akkor is amikor nincs. Merüljünk el benne tiltakozás nélkül, éberen figyelve őt, hogy aztán mélyen kielemezhessük.
Használjunk fel minden eszközt, amit csak tudunk. Kinek ez segít, kinek az. A kognitív és viselkedésterápia mellett a relaxáció, az autogén tréning, a jóga, de a légzéstechnika hatékonysága is vitathatatlan. Cél a szemléletbeli változás Mr. Pánikot illetően, és a szorongás csökkentése.
Elszigetelődés helyett keressünk baráti, vagy családi társas támogatást. Találjunk új elfoglaltságokat, vagy járjunk csoportfoglalkozásokra. Meg fogunk lepődni mennyien küzdenek a miénkhez hasonló problémával. Mert bizony Mr. Pánik sok helyen vendég. Hívatlan, és kellemetlen. Mindenkit elűz, ha hagyjuk. Ne várjuk meg, míg tényleg megbetegít. Sportoljunk hát rendszeresen, használjuk ki a nemi hormonok gyógyító erejét, kerüljük a koffeint, a túlzott adrenalint generáló helyzeteket, s ne higgyünk az alkohol hamis áltatásának. Önmagunknak, önmagunkban higgyünk.
Mert Mr. Pánik egy valami miatt mégis hasznos: figyelmeztet, hogy valami legbelül nincs rendben.